Elősző
Valamikor a '80-as években édesanyám hazahozott egyszer-egyszer a Szekszárdi Vízműtől egy C64-est egy magnóval. A Hunchback és a Pitstop II, valamint a David's Midnight Magic volt az első pár meghatározó játék, amire emlékszem, hogy sokat nyúztam. Volt persze minden más is, de ezek hagytak mély nyomot benne. Aztán rákaptam a Basic programozásra is, számtech szakkör, majd jött egy kis gépi kód is. A Wartburg hátuljában hoztunk Bécsből mi is három emberre jutó valutakeretből C64-et magnóval és egy VHS magnót, ahogy sokan mások. Összejártunk haverokkal gépezni, programokat cserélni, sprite-ot programozni. A fősuli környékén éppen nem érdekelt a téma. Majd jött egy kis HardSID hangkártyával zenélgetés. Aztán úgy egy éve kezdtem el gondolkodni azon, hogy kellene egy C64. Úgy egy negyed éve aktívan nézegettem a hirdetéseket, hogy mi mennyi.
Aztán egyszer csak ráakadtam egy Veszprémi gyűjtő szanálásra szánt készletére, ahol is három gépet kínált eladásra elég kedvező áron. Azért is kaptam ár, mert benne volt az első szériás barna, a fehérebb házú, és a lapos rácsos Commodore 64 is a készletben, a kék kép is betöltött, tápokat is kaptam a gépekkel, egy turbó kártya is akadt mellé, no meg négy magnó, pár ékszíjjal, és két ismeretlen állapotú joystick is belekerült a csomagba, de a floppy addigra már elkelt (vagy a kép volt korábbi, mint a hirdetés). A közelben élő Péter sógorom segített az üzletet nyélbe ütni. Összesen 18 000 Ft lett a szett, hát belevágtam.
Anyósomtól kértem egy kidobásra szánt rongyot, és még septiben a külsőre legjobb állapotban lévő C64E-t kezdtem el legalább portalanítani, áttörölgetni, és beizzítani. Rádugtam egy kisebb csöves tévére, a géphez kapott RF csatlakozóval antennára dugtam, megkerestem automatán a hullámsávot, és megjelent a kék kép. Annak idején ez a kékes szín tudatos választás volt a fejlesztőktől, hogy megkülönböztesse a fekete hátteres masináktól a C64-t. Sikerült, hiszen ez a szín legenda lett.
A turbókártya is működött, és az ajándék kazettán is volt program. Így hamar, már amennyire hamar lehet, betöltöttem pár játékot. A QuickShot II Plus joystick egyes irányokat nem nagyon vett, így szétkaptam, és a nyitott mikrokapcsolókat megvakargattam. Szerencsére vette az adást, és máris ment minden irányba.
Andris fiam (8) a grafikus tasztatúrán nekiállt rajzolni, váltogatta a kurzor színt (igen ilyet is lehetett ezzel), majd kereste a hosszú "ó" betűt, és a kisbetűket is. Meséltem neki arról, hogy mi volt anno, majd írtam gyorsan egy pár soros programot:
10 FOR I= 0 TO 15
20 POKE 53281,I
30 NEXT I
40 GOTO 10Természetesen egyből játékot akart velem íratni...
Előjöttek az emlékek, de pakolni kellett, mert utaztunk haza. Még este otthon nekiestem a csomagnak.
A nagy tisztítás I.
A C64E-t apró darabokra szedtem. A billentyűket is kipattintottam a helyükről. Muszáj volt, mert büdös lett a pincében vagy padláson tartás közben. Belül meglepő módon viszonylag kevés por volt, csak a power gomb környékén ment bele zsír, ami összeszedett mindenféle csodát.
A fémes árnyékolást megoldó papír be volt szakadva már a kártyacsatlakozóhoz közel, amit nedves rongyos áttörölgetés után átlátszó szigetelőszalaggal megragasztottam. Tudom, nem kell sok, 1-2 év, és ledobja. De addig is, amíg újra szét nem szedem, jó lesz.
A fenti képen látható a beszakadás és a retkes power gomb.
A bal oldalában volt némi pókháló, és kisebb párakosz a panelen. Ezt elég egyszerű volt tisztítani.
Egyik IC sem volt cserélve szerintem, bár tokban vannak egyesek. Azonban az alján a forrasztások gyárinak tűnnek még.
Itt már sejthető volt, hogy ezt 1987-1988 környékén gyártották, de lesz róla napra pontos átadási dátum is, csak egy másik képen.
A LED-hez futó csatlakozó kicsit furcsán van dugva. Mintha cserélték volna. Ehhez nem nyúlok egyelőre, hagyom így:
Nagy totál:
Az összes gomb működik, a rugók jók, a gombok nem kopottak, nem sérültek. Akitől vettem, annak ez volt a saját gépe, vigyázott rá, amíg padlásra nem került.
De az idő vasfoga azért elhagyott 1-2 morzsát, és a por beült a gombok közé Elhúztam egy vizes törlőruhát a nyomógombok között:
Közben megszáradt az átsikált tasztatúra váz is, és hát látható a különbség a fenti poros változathoz képest:
A gombok mosószeres áztatást kaptak, majd szűrt vízben egy ultrahangos tisztítást. A rugókat nem vizeztem, hogy lehetőleg ne rozsdásodjanak tovább. Azonban 70%-os alkoholban megáztattam, majd ultrahanggal megráztam kicsit, aztán jött a szárítás. Némelyik rugó vége sajnos már rozsdás.
Miközben sikáltam a házat, akkor bukkantam rá erre a dátumra, mely szerint 1988. május 27.-én gördült le a gyártósorról a masina. Tehát igen csak nagykorú, majdnem 26 éves.
Közben a gombok is elkészültek, szépek és szagtalanok lettek.
A szívem fájt egy "mi a szar ez!?" felkiáltás mellett, mikor még az Apród oldalán megláttam a képeket a gépekről, és az egyikbe bele volt fúrva egy mikrokapcsoló. Aminek a vezetéke nem vitt sehová, kilógott a házból. Gondolom, reset gomb volt. Kicsavartam. Még nem tudom, hogy mi lesz a sorsa. Egyrészt reset gombot nem teszünk ki oda, ahol könnyű megnyomni, másrészt mi a bánatért lett így elcseszve a ház? Mintha egy biedermeier szekrényre Tuto lakatot tenne valaki.
A logó matrica még nagyon szép, nem pöndörödik sehová. :)
Játék a betűkkel:
A joystick aljzatokat macerás volt tisztítani. Ugye, vízbe nem mártom, hegyes tárggyal nem karcolom össze, és vigyázok a tüskékre, mert hajlanak. Szerencsére a fültisztító pálcika cső, így pont rá lehetett húzni a tüskékre, és szépen hozzáfértem minden sarokhoz.
Amíg száradt a hacuka, addig forrasztottam egy A/V kábelt. Ugyanis otthon már nem RF antennával, hanem a kis hordozható LCD kijelzős DVD játékosom kompozit videó bemenetére szándékoztam csatlakoztatni a képet, mely jobb minőségű, mint az RF modulált. A neten hamar megtaláltam a tuel aljzat kiosztását. Mivel a 7-8 tüskék nem erre kellenek, ezért nem volt gond, hogy csak egy 5 tüskést halásztam elő a '80-as évekből megmaradt kacatjaim közül, és kellet még két lengő RCA; egy a videónak, és egy a monó hangnak.
Persze, a működéshez kell egy tápegység is, így egy rácsos kockát tisztítottam meg, mert azt gyártották a legkésőbb, egy időben a lapos végű rácsos C64-ekkel. Minden egyes rést külön, többször át kellett törölni, és még így is bagó szaga volt. Vélhetően egy dohányosé lehetett valaha.
Naná, hogy megörültem neki, hogy egy szagtalan, tiszta gép piros LED-je, és a kék képernyő a villogó kurzorral köszöntött! Az alábbi képen látható a háttérben az ATD DVD játékos, rajta még egy mini billentyűzet és egy Arduino 2,8"-os képernyős Raspberry Pi is. De ez nem lényeg most.
Szép lett, nna, büszke vagyok magamra. :D
Szerencsére, ennek a gépnek különösebben megsárgult része nincsen. Ha erősen nézem, akkor a szóköz alatti ív kicsit talán. Természetesen ezt is kezelni fogom, és céloztam is már rá a szakadt papíros árnyékolás javításánál, hogy szét fogom szedni később újra. Hogy mi köze van a bróm-oxidnak a sárguláshoz, és hogyan kezelhető ez fodrászok által használt hidrogén-peroxiddal, kifehérítve eredeti állapotra a műanyagot, arról nem fogok írni, de linkelek egy cikket, ami nagyon hasznos a témakörben:
Ezt én is meg fogom játszani, ha beszereztem az anyagokat. Majd egy magnóval kezdem. Hátha nátha. :)
A joystick tisztításról külön írok; folytatom. Van még elég kivakarni való. Ez volt a legtisztább a cuccok közül...
A következő részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése