Húsz felett - munkába bicajjal

Nyomod a pedált, és érzed, ma reggel könnyebb. Rányomsz párat, már húsz felett a kilométeróra, a váltó is csak 2/7-ben van. Pár napja tizenöttel alig bírtad tolni magad alatt a vasat, most meg érzed, hogy lazán menne a harminc. A víz ugyanúgy folyik rajtad, ráadásul melegebb van, de kit érdekel! Zakatol odabent a pumpa, adrenalin áraszt el, és arra sem kell koncentrálnod, hogy hányas fokozatban kényelmes a tekerés. Egyszerűen megy és kész.

Az időváltozásoknak és talán a tekeréshez kevés folyadékbevitelnek is volt köszönhető, hogy szenvedtem a bicajon az elmúlt hetekben, de ennek vége! :) Az idő is végre nyári, és a sejtek sem szomjasak. A szokásos napi kétszer tíz kilométer táv lakástól munkahelyig és vissza valahogy más volt végre, olyan, mint régen. Az autók ugyanúgy büdösek, a lámpák ugyanúgy pirosak, a kereszteződések ugyanott vannak, és orbitális rekordot sem tekertem, de egyszerűen könnyebb volt beletolni a gépbe a szokásost. A cél előtt ott van a Montevideo utcában egy frankó emelkedő, az is könnyen ment, kényelmes volt tizenöttel fellihegnem magam. Utána helyrehozás, szanoma-konformmá varázsolás a bicajosoknak fenntartott öltöző egyik zuhanyfülkéjében (lájkolom, mert máshol még öltöző sincsen). Még egy órát ég utána az arcom, ami emlékeztet arra, hogy mozogtam egy jót. A meló is jobban megy, úgy kell magam hazarugdosnom, hogy irány a család. A visszaút is sokkal könnyedebb a délutáni, bogarasra fülledt városban.

A ma reggeli átlag 16,8 km/h - látható, ahogy egyre jobban felébredek az út 2 felén.

Szinte sík a terep, a végén van egy kis levezető emelkedés.

Nem, nem a Szentendrein tekerek, hanem mellette, a HÉV sínek mögött (klikk a jobb oldali képre). Azért vettem nem szitibájkot, mert szeretem szétrázatni magam a köveken, jobban bírom, mint a szmogot. Sziklát azért nem mászok a géppel, de a murvás út jöhet. Ha olyan jó a közérzetem, mint a fent leírtak, itt is megy a húsz kilométer per óra. Ilyenkor én megyek el mások mellett. A befáradós napokon meg olyan, mintha defektet kaptam volna, húznak el két keréken a többiek.

Nem cél a száguldozás. Legalábbis velem nem fog senki versenyezni. :) A bringából és magamból a max harmincat tudtam kihozni és tartani sík terepen nulláról. De minek? A 3/7 váltó és a lábazatom nem erre való, hanem arra, hogy ha már mozgok, élvezzem is. ...és ez a könnyen húsz felett nekem az, ami feldob, és kényelmes. :)

A tracklogot a Garmin Oregon 550 GPS-em húzza. :-)